Játék a mi világunkban – végre mesélhettem

A szerkesztői munkálatok mellett néha nekem is van időm mesélni. Mivel a játék nem titkolt célja az, hogy a magasabb szintű szereplők párhuzamos univerzumok közötti utazgatással üssék el az időt, ezért egy amúgy is nehéz kalandot azzal fejeztem be, hogy a már majdnem legyőzött főgonosz átmenekült a Földre, azaz Primundirba. A szereplők utánamentek, és valószínű a csata hevében feledkeztek meg arról, hogy az univerzumok közötti utazás miatt könnyen elveszíthetik emlékezetüket, és ez által személyiségüket.
A történet elején tehát egy nimfomán boszorkány azzal a tudattal ébredt, hogy szégyenlős, a mogorva teineor optimista és jó kedélyű lett, a gyilkos ösztönökkel rendelkező fejvadász pedig jámbor humanistává változott.
A kaland első fele Szegeden játszódott (hol máshol?), majd pedig Berlin városába kellett ellátogatniuk, hogy ott beteljesíthessék a világot is megmentő küldetésüket. A szereplők megismerkedhettek a mi világunk fegyvereivel, rájöttek, hogy néhány itteni sör nem olyan jó, mint az Északi Barna, valamint azt hitték, hogy a magyar a világnyelv. Az élelmes boszorkány még egy rövid kocsikázást is bevállalt.
A kaland jó hangulatban telt, és így az is kiderült, hogy a játékot és rendszerét a mi világunkban is könnyen lehet alkalmazni.