Hajsza Nemundiron át (Demest Ert)

Meghalt Karvul Taris, Demest Ert egyik legöregebb Armenaran-papja. A rend titkolja, de mégis köznyelven forog, hogy gyilkosság történt. Felmerül tehát a kérdés, hogy hogyan lehet megölni egy ilyen nagy hatalmú papot, akár nyugalmazott, akár nem. A válasz igen egyszerű: ismerte támadóját. Feltételezések és közvetett bizonyítékok alapján úgy tűnik, Karvul tanítványa a tettes. Ezért nem volt védekezésre utaló jel. Az indíték: merő kapzsiság. A tanítvány, Unteon öt nagy hatalmú varázstárgyat tulajdonított el. Egy – mint utóbb kiderült – faranorumi láthatatlanság-szimbólummal ellátott palástot, egy botot, egy kristályt, egy serleget és egy tőrt.
Az ügy felgöngyölítésére és a tárgyak visszaszerzésére az Asrael Aracas nevű Armenaran-papot kérték meg, és engedélyezték neki segítők felfogadását. Asrael maga mellé vette, illetve felkérte Niarát , egy varázslónőt, akinek volt egy látomása, melyben egy gyereket látott egy láthatatlan palástban, aki hívta, hogy segítsen neki. Elkezdték az információgyűjtést. Viszonylag korán felmerült Abelar neve. Abelar egy nagy kereskedőház tulajdonosa. Unteont többen látták a városban vele beszélni, és egy elég hiteles forrás is ezt támasztotta alá. Asrael és Niara elindultak Abelar házához.
Eközben a várostól északnyugatra, az erdőben egy érdekes csata vette kezdetét. Egy nagydarab nő, Nevrana két bárddal a kezében mászott fel egy szép magas fára. (Ezt úgy kell elképzelni, hogy fogta a két bárdot, és hol az egyiket, hol a másikat vágta bele a fába.) Ezzel eddig nem sok baj van, csakhogy csúnyán ordibált, és közben próbálta kikerülni a feléje zuhanó tárgyakat, amiket egy kis kobold indított felé. Sikertelenségét látva, a kobold elindult a fákon ugrálva. A nő pedig a földön követte, és dobott felé mindent, ami a keze ügyébe került, mígnem eltalálta a koboldot tartó faágat. A kobold leesett. Mikor a nő utolérte, nem teketóriázott, a lényegre tért. „Hol van az amulettem?!” – mordult rá nagyon csúnyán. Az apróság rögtön elkezdett beszélni, és elmondta, hogy eladta az amulettet egy embernek. Majd kis unszolásra el is vezette az ”A” betűs gazdag ember házához. Be is mentek, de dolguk végezetlenül kellett elhagyniuk a házat, mert bár az amulett tényleg ott volt, nem tudták visszavásárolni, harcot pedig nem kezdeményezhettek akkora túlerővel szemben. Így Nevrana a bejárati ajtón vezette le dühe egy részét.
Ekkor értek ide Asraelék, és azt látták, hogy az ajtó egyik pillanatról a másikra darabokra hullik, és mögüle egy nagydarab, dühös nő viharzik ki. Asrael a következő másodpercben már azt próbálta megtudni, mi is dühössége oka. A nő kelletlenül elmondta, mire egy számára visszautasíthatatlan ajánlatot kapott: Asrael visszaszerzi neki az amulettet, cserébe Nevrana vele tart Abelar lebuktatásában. „Az úr épp tárgyal.” – hangzott az útbaigazítás a komornyik szájából. De a kis csapat nem tágított: megvárják, hogy befejezze. Mikor Abelar lejött, rögtön a tárgyra tértek. Asrael a rendtől kapott pénzből megvásárolta az amulettet, és azonnal témát is váltott, a palástról kezdtek érdeklődni. Abelar – bár tagadta, hogy bármi köze is lenne a palásthoz – testbeszédével elárulta magát: igen, nála van. Később már házkutatási engedéllyel tértek vissza, de ekkorra már Abelar összeszedett egy testőrgárdát a házába. Ez nem okozott nagy akadályt a csapatnak, hiszen Niara, amint meglátta a felé irányuló dárdák és kardok hegyeit, vértet és fegyvert izzított, a többiek pedig ezt látva, megadták magukat. Asrael elvezette őket, a két nőt pedig a házban hagyta. Ők megkeresték Abelart, és az első agresszív mozdulatra lefegyverezték (Niara: mágiatörés) és kivégezték (Nevrana: csonkolás, csonkolás, csonkolás).
Megkeresték a palástot. Amint Niara megérintette, egyből egy új látomás jelent meg előtte. Ismét a gyerek, csak most egy botot tartott a kezében, és azt kiáltotta: „Gyertek Karanorumba!”
Aron von Tord