A Nemundir története - 1. rész

Ha emlékezetem nem csal, minden 2000-ben kezdődött...2000 nyarán. Mielőtt egy táborba indultam, kitaláltam, hogy készítek magamnak egy szerepjátékot. Ekkor már másfél éve játszottam más szerepjátékokkal.

A karakterlapot magam készítettem el – Microsoft Word szövegszerkesztővel –, és mielőtt elmentem volna a táborba, megmutattam a legjobb barátaimnak. Elkezdtük a játékot egy olyan világban, amiről azt hittem, csak a fejemben létezik... Kitaláltam egy történetet, és elkezdtem a másik világbeli mesélő pályafutásomat. Az eredmény magával ragadó volt: mindenki élvezte a játékot, és a történet a fejemben is haladt tovább... Az egyik nagy közös sétánk alakalmával, a szegedi Boszorkány-szigeten ismét játszottunk – papír és kockák nélkül –, és továbbmeséltük magunknak a történetet. Ekkor újabb ötletek jutottak az eszembe. Mialatt közeledtem a tábor felé, gyorsan kigondoltam még pár dolgot a játékhoz: fegyvereket, tárgyakat, alapvető képességeket. Ekkor a mágiarendszer szinte még sehogy sem állt... de maga a világ már élt a fejemben. A táborban szintén játszottunk, ott újabb karakterek születtek meg, akik végül beírták magukat a Másik Világ történelmébe. Akkor még természetesen rengeteg volt a hiányosság...

A tábor után sok ideig nem játszottunk, és nem építettem tovább a szerepjátékot, de a világ és a nyári történetek tovább éltek és nőttek bennem...

A világ 2001-re kezdett kibontakozni, és egyre több részletét láttam. Megszületett az első vázlatos térkép, és az első városnév: Antleia.

2001 nyarán a szerepjátékot ismét elkezdtem fejleszteni, de a szabályrendszeren nem sokat változtattam. Augusztusig új dolgokkal egészítettem ki a régieket, és új történeteket találtam ki. Augusztus 20-án volt a következő nagy áttörés, és az egyik legmeghatározóbb élmény: egy egész délután foltozgattuk, és összeraktuk a játékot... mágiák, új fegyverek, vértek... és egy új történet... Akikkel akkor együtt alkottam: Nagy Enikő, Nagy Szilvia és Fodor Attila Tamás. Tettünket siker koronázta, mert estére már játszottunk is, és "ártatlan" mesélőként meg is öltem az első játék alatt a többieket )) …de aztán továbbmesélve a sztorit feltámasztattam őket egy pappal. Ekkor még a történetnek ez a része improvizáció volt, mert a papi mágia és a vallás később alakult ki. A történet másik felében volt egy rejtvény, amit a játékosok az augusztus 20-ai tűzijátékra is kivittek. A szerepjáték tehát sikeres volt: a játékosokat magával ragadta történetem és a Másik Világ hangulata.

Ellenben pontosan tudtam, hogy annak ellenére, hogy ez a játékrendszer nagyon élvezhető, nagyon rossz is, hiszen még lehetetlen dolgok voltak a játékban: egy mágus, például, az 1. szinten képes volt mesterfokú mágiát használni, sőt mesterfokon fegyvert forgatni! Ez volt akkor az 1. 01-es rendszer, amit 2002-ben ismét tovább fejlesztettem.